Ardania történelme - 3. rész

 2009.09.19. 10:57

"Sok esztendő szállt tova, mióta a Nagy Király egyesíté földjeinket. Megéltünk azóta számos királyt, néhány királynőt és megvívtunk egy-két háborút."

- Anfaithy Falsewordsworth
Ardania Legigazabb és Legrövidebb Történelemkönyve
21. kötet

Szemelvények az Ardania Modern Történelme című enciklopédia 23. kiadásából

14. fejezet: A Konklávé intézménye


Teológusaink szerint Ardania istenei egy olyan összetett filozófiájú rendszer szerint élnek, mely számomra - gyarló történész számára - sose lesz teljesen felfogható. Amennyire én meg tudom érteni az istenek ahelyett, hogy - mint minden rendes hős - esténként borozgatnának, sült ökröt lakomáznának és egymásra licitálnának - csak dalban létező - hőstetteikkel, inkább azzal foglaltoskodnak, hogy elfuserálják a halandók életét. Előszeretettel vezetnek bárkit végzete felé - legyen akár nagyszerű hős, vagy aljas áruló. Imádnak akadályokat állítani elénk csak hogy lássák, milyen ügyesen győzzük le őket - vagy ők minket. De mindezeknél is jobban szeretnek konfliktusokra, háborúkra buzdítani bennünket a legapróbb dogmatikus kérdések ügyében is. Olyan ez számukra, mint egy sport - a legvéresebb mind közül.

Ardania egyesítése után - áldott legyen érte Nagy Királyunk - azonban a vallási háborúk kirobbantása sokkal nehezebbé vált számukra. A kedvenc szórakozásuk elvesztése felett érzett haragjukat papjaikon élték ki. Zavaros, egymásnak ellentmondó víziókat, próféciákat adtak nekik, amikkel ők aztán nem tudtak mit kezdeni. A papok egy idő után besokalltak, bevonultak Primus király - áldott legyen Őfelsége - palotájába és követelték vissza a vallási háborújukat! Vagy bármi hasonlót helyette! Egy kis vallási kocsmai bunyóval is megelégedtek volna, ha azzal elérik, hogy az isteneik leszálljanak róluk. Nagy királyunk - áldott legyen Őfelsége - bölcsen visszautasította a kérésüket, ám a papok fogták magukat és letáboroztak a trónteremben.

Néhány hónapnyi hangoskodás, zajongás és sipítozás (mintha nem is a vallásos jámborságban való bővelkedés lett volna a papi hivatás előfeltétele, hanem az velőtrázóan metsző hang!) után Nagy királyunk - áldott legyen Őfelsége - létrehozta a Konklávét, hogy végre megszabadulhasson tőlük. Egy külön épületet épített a Konklávénak - hallótávolságon kívülre - és hagyta, hogy ott veszekedjenek egymással a papok, amíg csak be nem rekednek. Az isteneknek így új szórakozásuk lett, a papok kaptak egy helyet, mely alkalmas volt irritáló hangjuk befogadására, Nagy királyunk - áldott legyen Őfelsége - pedig visszakapta a tróntermét.

Későbbi uralkodóink számára is hasznosnak bizonyult a Konklávé. Minden vallási kérdés megvitatását rá lehetett bízni erre az intézményre, ami idővel felfogta munkája fontosságát és - némileg - megkomolyodott. Az istenek is láthatóan elégedettek voltak a Konklávés veszekedések biztosította véráldozat mennyiségével, így Ardaniában végre beköszöntött a vallási békesség kora, hála Nagy királyunknak - áldott legyen Őfelsége.

Címkék: történelem kézikönyv ardania

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Soloriens 2009.09.19. 12:51:47

Eddig ez a legjobb történet a "nagy enciklopédiából", és jó a fordítás is :) köszi

Valakinyolc 2009.09.19. 17:46:25

Most pótoltam be az előzőeket is és jók :D